Az Árkádban foglalkoztam egy nagyon csinos nővel és különböző ruha hosszúságokat probálgattunk egymás után. Nagyon szép vékony lába volt és a legtutibb választás a térdet megmutató, de inkább combközépig érő hosszúság lett volna. Mikor ezt közösen, a batátnőjével együtt, megállapítottuk elhangzott a mondat, hogy "hát igen, de az én koromban...".
"És? Már elnézést de ez nincsen Önre írva és nyugodtan letagadhat 15 évet... ".
Aki ismer minket az tudja, hogy általában nem egy rózsaszín plüssoverált akarunk feleröltetni a vásárlóra, hanem szeretnénk mindenkiből kihozni a legjobbat, függetlenül attól, hogy a papírjaiban milyen születési dátum szerepel.
De persze nem csoda, hogy ennyire frusztráltak vagyunk a korunkkal kapcsoltam , hiszen a különböző médiumokban csak ilyeneket látok " Jlo (vagy akárki más, aki elmúlt 20), annak ellenére, hogy 47 még mindig jól néz ki". Könyörgöm miért kell virtuálisan mindenkire rátetoválni hány éves? Egyáltalán miért kell mindennek arról szólnia, hogy ki, hány éves? Annyi, amennyinek érzi magát és a kortól függetlenítve, az adottságoknak, a stílusának megfelelően kell felöltözni. Hol van az leírva, hogy egy csinos 50es nem vehet fel pirosat ha jól áll neki?
Annak kapcsán akartam leírni ezt a gondolatot, hogy október 15-én (a Süel pénteki bemutatója előtt), a Goldberger Textilmúzeumban is volt egy Süel bemutató. Ezt a Magyar Divat Szövetség és a Sikeres Nők magazin szervezte, de sajnos nem lehettem ott, mert még javában készülődtünk a saját esténkre.
Viszont, ami őrülten tetszett, hogy a modellek nem 16 évesek voltak, hanem szinte mindenki 40 felett.
Először még bevallom én is meglepődtem, amikor a ruhapróbára megérkezett Schmidt Bea, aki a 70-es évek egyik nagy magyar modelljeként számos magazin címlapján díszelgett. Szuperül festett az összes Süel ruhában és mivel ő inkább a sportos vonalat képviseli, laza, bő felsőket, farmerral kombinálható poncsókat adtunk rá a türkizek különböző árnyalataiban.
Piszkosul stílusos volt! Szóval engedjük el ez a kor kérdést....
